�tlagos j�r�r �tnak indult. �k�l vezette a csapatot. V�r�sszak�ll, Fejsze, Bika �s Sebes volt aznapra beosztva hozz�. A j�r�r�k hagyom�nyosan az �t Nagy Csal�d katon�inak soraib�l ker�ltek ki. B�r a beoszt�s eredeti c�lja a H�zak �sszetart�s�nak p�ld�ja lett volna, mostanra legt�bbsz�r csup�n a csapaton bel�li vereked�sek forr�sa lett. �tb�nya vezet� H�zai m�r �vsz�zadok �ta ellens�geknek tekintett�k egym�st, f�lt�kenyen �rizt�k titkaikat �s minden eszk�zt megragadva igyekezt�k kif�rk�szni m�sok�t. �k�l azonban nem t�rt rendbont�st. A csapaton bel�l soha. Mindenki tudta ezt, �s mivel a nagydarab t�rpe remek�l forgatta a sz�les peng�j� r�vidkardot, nem sokan pr�b�lt�k megk�rd�jelezni a vezet�s�t. �k�l t�bb, mint h�sz �ve szolg�lt, ezalatt t�bb csat�t l�tott, mint a legt�bben a seregben. Tapasztalt vezet� volt, akinek tal�n a kellet�n�l t�bbsz�r j�rt a sz�ja. Ez�rt is helyezt�k �t a v�ros�rs�ghez a felder�t�kt�l. �k�l nem titkolta, hogy nem �rzi kih�v�snak az �tb�nya k�r�li j�r�rfeladatokat, �s az a n�h�ny behatol�, akik �tcs�sztak a k�ls� v�delmi vonalakon, nem el�g�tette ki harci v�gy�t. Most sem t�nt vid�mabbnak a szok�sosn�l, s m�g a t�bbiek p�r l�p�ssel lemaradva tr�f�lkoztak egym�ssal, � n�m�n baktatott a kijel�lt �tvonalon. A k�s� d�lut�ni napf�ny �tsz�r�d�tt a lombokon, f�ny-�rny�k foltos b�rt vonva a v�rosfal t�v�ben fut� �tra. A falon bel�l kezd�d�tt a tulajdonk�ppeni v�ros, ezen k�v�l csup�n a kereskedelmi utak �s v�delmi �ll�sok h�z�dtak eg�szen a k�ls� falig. �k�l szakasz�n els� l�t�sra sem akadt semmi ellens�ges, a ritk�san �ll� f�k k�z�tt legfeljebb egy goblink�ly�k tudott volna elrejt�zni. Tal�n ez�rt d�nt�tt �gy a parancsnok, hogy ben�z az �tvonal�n l�v� egyetlen �rdekes helyre, egy j�kora barlang�regbe. A barlang nem vezetett sehov�, k�l�nben m�r r�g befalazt�k volna, de el lehetett b�jni benne. A csapat teh�t az �reg fel� vette az �tj�t. Nem vittek magukkal f�kly�t, de a t�rp�k m�sokn�l sokkal jobban l�ttak a s�t�tben. �k�l bemas�rozott a fekete lyukba �s megtorpan�s n�lk�l ment tov�bb az �reg v�ge fel�. A t�bbiek n�mileg lassabban k�vett�k, az � szem�k nem szokott hozz� olyan gyorsan a megv�ltozott f�nyviszonyokhoz. �gy azt�n kis h�j�n bele�tk�ztek �k�lbe, aki mozdulatlann� dermedve �llt az �t k�zep�n. – Mi… – kezdte volna Fejsze, de �k�l egy mozdulattal elhallgattatta. El�re mutatott, �s akkor valamennyien megl�tt�k. Apr� f�nypont pisl�kolt a barlang belsej�ben, messze el�tt�k. – Nem is lehet ilyen hossz� a barlang – suttogott zavarodottan V�r�sszak�ll. – Kiskoromban sokat j�tszottam erre, a h�ts� falnak alig h�szl�p�snyire k�ne lennie! – Ut�nam – lehelte �k�l, �s el�vonta kardj�t. Megindult a f�ny fel�, �s eg�szen megv�ltozott a mozg�sa. A szok�sos cammog�s helyett �gy siklott el�re, ak�r egy k�gy�. Teljesen felesleges volt lopakodni, a barlangban rejt�z�k m�r tudtak az �rj�ratr�l. �k�l alig tett f�l tucat l�p�st, mikor hatalmas �rny takarta el a titokzatos f�nyt. V�r�sszak�ll t�rde megroggyant, ahogy felismerte az ellenfelet. – Tit�n! – ny�gte ki els�padva, �s h�tr�lni kezdett. A t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t, kiv�ve �k�l, aki �sszeg�rnyedve k�zelebb l�pett a sz�rnyh�z, majd a lecsap� penge el�l f�rg�n h�tra ugrott. A sz�k hely nem kedvezett a t�rp�nek, igyekezett h�t kijjebb csalni ellenfel�t. Jobbra-balra t�rt ki a v�g�sok el�l, id�nk�nt vissza-visszat�madott, de nem igyekezett a m�sik k�zel�be ker�lni. V�r�sszak�ll, Fejsze, Sebes �s Bika m�r a barlang sz�j�n�l j�rtak, mikor megt�rt�nt. �k�l az egyik l�tszatt�mad�s�val t�l k�zel ker�lt a tit�nhoz, �s m�r nem tudott kit�rni a m�sik v�g�sa el�l. Maga el� kapta a kardj�t. Fejsze, aki pont akkor n�zett vissza, csak annyit l�tott, hogy a tit�n kardja v�gigsuhan a csap�s �v�n. Tompa koppan�s hallatszott, mintha egy fabunk�val �t�tt volna �k�l r�vidkardj�ra. Egy pillanatra azt is hitte, hogy a parancsnok kett�v�gta a tit�n fegyver�t, �s csak akkor j�tt r�, mekkor�t t�vedett, mikor �k�l fels� �s als� teste k�t ir�nyba d�lt. A tit�n el�re l�pett, kez�ben a sz�rke peng�vel, amin nyoma sem volt v�rnek. Fejsze felny�sz�tett �s rohanni kezdett, ahogy csak tudott. A t�bbiek nem l�tt�k �k�l hal�l�t, de megr�m�tette �ket Fejsze eszeveszett menek�l�se �s k�vett�k �t vissza, a v�roskapuhoz. Senki nem k�vette �ket. A teremben n�ma csend uralkodott. Fejsze remegve �llt a visszhangos csarnok k�zep�n. K�r�l�tte, a mennyezet s�t�tbe vesz� magass�g�ban karzat h�z�dott, rajta �t tr�nussal. Az �t Nagy H�z hadmesterei foglalt�k el e pillanatban �ket. Fejsz�nek fogalma sem volt r�la, hogyan d�ntenek fel�le, hiszen cserbenhagyta a parancsnok�t egy �rj�raton. De nem tehettem m�s, hajtogatta mag�ban, hiszen mindannyiunkat meg�lt volna azzal az �rd�gi kardj�val! – Elmehetsz! – Fejsze nem tudta, honnan ered a hang, mintha egyszerre mindenhonnan j�tt volna. Azt sem tudta, ki besz�l, a csarnok zeng�v� v�ltoztatott minden sz�t. – A b�ntet�sedr�l k�s�bb d�nt�nk. – De… – ny�gte Fejsze, �m belefojtott�k a sz�t. – Menj! – f�lsiket�t� d�rd�l�ssel visszhangzott a parancs, �s Fejsze nem tehetett m�s, mint engedelmeskedett. Ahogy a t�rpe kiment a bronzd�szes ajt�n, f�ny �nt�tte el a karzatot. �t javakorabeli t�rpe �lt a f�mveretes k�sz�keken. Egym�sra n�ztek, de egyik�knek sem akar�dzott megsz�lalnia. Sok�ig szit�lt a csend, mire egyik�k megt�rte. – Sz�rke kard, ami �tv�g p�nc�lt �s kardot. – V�rnek nyoma sincs rajta – tette hozz� a m�sik. – Csak id� k�rd�se volt – recsegte a k�z�pen �l�, �s fel�llt. – Azzal a karddal egyes�theti a vadakat, �s akkor �gy j�runk, mint T�volr�v. Csak �sszehasonl�thatatlanul rosszabb helyzetbe ker�l�nk. – Mert a vadak istenk�nt fogj�k tisztelni a tit�nt – a jobb sz�len �l� t�rpe is fel�llt. – Teh�t bajnokot kell �ll�tanunk ellene, vagy m�g el�bb megtal�lni �s meg�lni. – Lehetetlen – sz�lt az �t�dik. � nem f�radt azzal, hogy fel�lljon. K�nyelmesen �ld�g�lt a k�tr�non, a hideg ellen k�nyelmes tollp�rn�t tett r�. – Sosem tal�ln�nk meg azokban a j�ratokban. Csak egy megold�s maradt. De egyik�knek sem akar�dzott kimondani. Az �t Nagy H�zat m�r r�g�ta tart� visz�lyok osztott�k meg, �s a politikai csat�roz�sok olykor �ppen olyan v�resek voltak, mint a v�ros falai alatti �sszecsap�sok. A hadmesterek els�dleges feladata a v�ros v�delme volt. Eg�sz �let�kben strat�gi�kat �s taktik�kat tal�ltak ki �s haszn�ltak, hogy a vadakat megf�kezz�k, �s megtiszt�ts�k a vadont a sz�rnyekt�l. Legal�bb annyira voltak politikusok, mint katon�k, �s ez �hatatlanul r�nyomta b�lyeg�t a kapcsolatukra. Nem b�ztak egym�sban, �s sz�vesen l�tt�k volna Egy Nagy H�z uralma alatt a v�rost. Azonban t�bb hal�lt �s v�rt l�ttak, mint a v�ros vezet�i, �s azt is tudt�k, mikor j�n el a pillanat, mikor a saj�t �rdekeik m�r nem sz�m�tanak annyit, mint a v�ros�. – Ne h�zzuk az id�t! – csattant fel v�g�l az �t�dik t�rpe, �s lassan felt�p�szkodott puha p�rn�j�r�l. – Mondjuk ki v�gre! Hal�lkardot kell kov�csolnunk! V�rt h�sz sz�vdobban�st, s mikor senki sem sz�lalt meg tov�bbra sem, szak�lla alatt elh�zta a sz�j�t. – �n, Theren – kezdte –, a Kov�csok H�z�nak hadmestere, sz�l�tom a H�zak becs�let�t! Legyen egys�g k�zt�nk, ahogy �seink akarata sz�lt! A kez�ben tartott p�lc�t bedugta a karzat mellv�dj�n s�t�tl� lyukba. A p�lca v�g�n l�v� �kk� v�r�sen felf�nylett. – �n, Reneton – csend�lt fel egy m�sik hang –, a V�j�rok H�z�nak hadmestere, sz�l�tom a H�zak becs�let�t! Legyen egys�g k�zt�nk, ahogy �seink akarata sz�lt. A jobb oldalon z�ld f�nypont villant fel. Majd sorban az �tv�s�k, Keresked�k �s a Koh�szok H�z�nak hadmestere is beadta a derek�t, s egym�s ut�n gy�ltak ki a k�k, s�rga �s feh�r f�nyek. Mikor az �t�dik p�lca is a hely�re ker�lt, a terem k�zep�n sziv�rv�ny�v jelent meg. Az �t t�rpe m�g n�h�ny pillanatig n�m�n n�zte a jelen�st, majd sarkon fordultak, �s elhagyt�k a D�nt�s csarnok�t. – Hogy tehette? – Fondin, az �tv�s�k H�z�nak Sz�sz�l�ja val�s�ggal tajt�kzott. D�szk�nt�s�t �gy r�ngatta mag�ra, hogy titk�ra att�l tartott, a finom anyag r�gt�n megadja mag�t a durva kezeknek. – �ppen most! Amikor minden er�nkre sz�ks�g�nk van! – Uram, a hadmesterek rendk�v�l komolynak �t�lt�k a bajt, k�rlek, fon… – Komolynak!? – Fondin megp�rd�lt, �s �gy meredt a titk�rra, hogy annak tork�n akadt a folytat�s. – Komolynak? Egy bajkever� meghalt, p�r v�ros�r pedig gy�v�n elfutott! Ez akkora baj? – Uram – ny�gte a titk�r, �s egy verejt�kcsepp jelent meg az orra felett. – Dharr azt �ll�tja, a tit�n egy Hal�lkardot haszn�lt. – Ostobas�g! – f�jt Fondin �s visszafordult a t�k�rh�z. – Csak h�rom ilyen kardot kov�csoltunk, abb�l kett� a H�zak birtok�ban van, a harmadik pedig elpusztult! – Azt mondj�k, a l�riummal kov�csolt kardok elpuszt�thatatlanok. – Semmi sem elpuszt�thatatlan, Sipan. Jegyezd meg j�l, semmi sem elpuszt�thatatlan! A titk�r nem felelt, pedig megvolt a maga v�lem�nye a dologr�l. �m amikor ura ilyen hangulatban volt, felesleges volt vele vitatkozni. Fondin v�n r�ka volt, aki sosem engedte, hogy szem�lyes �rz�sei belesz�ljanak a politik�ba. Ugyanolyan k�m�letlen�l taposta el gyeng�bb ellenfeleit, mint ahogy felhaszn�lta k�t l�ny�t, hogy meger�s�tse a H�z poz�ci�j�t. Nem t�rt ellentmond�st, de t�l okos volt ahhoz, hogy figyelmen k�v�l hagyja a tan�csokat. Most sem sz�nd�kozott ellentmondani a hadmesterek d�nt�s�nek. Nem is lett volna �rtelme. Az incidens alkalm�val a d�nt�st a Nagytan�cs a hadmesterek hat�sk�r�be utalta, az � hat�rozatukat teh�t m�g az sem b�r�lhatta fel�l. Persze, gondolta Sipan, mik�zben a pap�rokat rendezgette Fondin asztal�n, elm�letileg megtehetn�k, de ahhoz ki kellene jelenteni�k, hogy a dolog nem katonai vonatkoz�s�, azt pedig senki sem kock�ztatn� meg. A Nagytan�cs tagjai nem felejtett�k el a sz�z �vvel ezel�tti esem�nyeket, amikor a hadmesterek �sszefogtak a tan�cs ellen �s minden neh�zs�g n�lk�l �t is vett�k a hatalmat. A H�zak jelenlegi vezet�i is az � lesz�rmazottaik, ennek ellen�re a tan�cs nem k�v�nt rendszert csin�lni a t�rt�ntekb�l. Sipan tudta, hogy a tan�cs mai �l�se is ink�bb csak form�lis, mint val�di jelent�s�g�, s hogy legink�bb ez felel�s Fondin d�h��rt. Mindig is bosszantotta, ha valamit nem tudott ir�ny�tani, m�rpedig a H�zak fejeinek szerepe jelenleg annyi volt, hogy a hadmesterek javaslati k�z�l kiv�lassz�k, ki indulhat �tnak a D�r�rt. D�r. Sipan Fondin d�h�s mordul�s�ra �tadta neki a pap�rokat. Teljesen feleslegesen, a v�n t�rpe m�r k�v�lr�l tudta �ket. A titk�r gondolatai m�gis ink�bb a titokzatos anyag k�r�l j�rtak. Csak az �szaki sivatagban fordult el�, de hogy tulajdonk�ppen mi volt az, hogyan lehetett megszerezni, olyan h�tpecs�tes titok volt, ami�rt t�bben adt�k az �let�ket, mintsem azt bevallott�k volna. Az �szaki sivatag igen k�l�n�s hely volt. Csak bizonyos �tvonalakon volt j�rhat�, aki m�sfel� indult, napokon bel�l szomjan halt, �s egy h�t m�lva csup�n az �sszesz�radt maradv�nyai aszal�dtak a napon. Senki sem tudta, hov� lesz a v�z a testekb�l. �ll�t�lag a lez�rt kulacsokb�l, bevarrt b�rt�ml�kb�l is ugyan�gy elt�nik, mintha egyszer�en semmiv� v�lna. Sipan csup�n az ajt�csap�d�sra rezzent fel. Fondin kiviharzott a szob�b�l. A titk�r elmosolyodott. A p�tri�rka haragja eg�szen a torony ajtaj�ig fog tartani, mihelyt kinyitja, azonm�d b�k�s �reg�rr� vedlik �t, akinek kedves mosolya m�g a s�r� kisdedeket is lecsendes�ti. Bizony, s�hajtott mag�ban Sipan, Fondin remek �rz�kkel b�r a politika ir�nt, b�r a fia is �r�k�lte volna ezt! Veralin, a Felder�t�k els� ezred�nek kapit�nya felcsatolta pajzs�t a balj�ra, utolj�ra ellen�rizte, hogy r�vidkardja rendben van-e, majd kil�pett a Szikl�k Torny�nak erk�ly�re. Az udvaron n�pes csapat s�rg�l�d�tt. F�l tucat szakasz t�rp�i, ragyog�ra f�nyes�tett p�nc�lban. A l�szersz�mok csillogtak, a b�rnyergek beolajozva. A kapit�ny elh�zta a sz�j�t. Ostobas�g, gondolta, f�l napi lovagl�s ut�n azok a csod�s v�rtek olyan mocskosak lesznek, mintha nem t�lt�ttek volna f�l napot a kisuvickol�sukkal, azok a sz�pen olajozott nyergek pedig ragadni fognak a port�l. De mindez mit sem sz�m�tott, hiszen az �t Nagy H�z k�z�s k�vet�t kellett az �szaki sivatag v�ros�ba k�s�rni. Veralin egy pillanatra elt�n�d�tt, mi is annak az �tokette v�rosnak a neve, azt�n megr�ntotta a v�ll�t. A k�vet vezet�je �ll�t�lag pontosan tudja az utat, majd � eligazodik. Ha nem, �gyis t�l k�s�n j�nn�nek r�, akkor meg m�r felesleges a v�ros neve miatt agg�dni. A k�vet azonban val�ban ritka mad�r volt. A kapit�ny nem is eml�kezett olyan esetre, mikor a H�zak k�z�s k�vetet menesztettek volna. Az egyetlen – �s meglehet�sen balj�s eml�k� – �sszefog�s sz�z �ve t�rt�nt. Veralin elmosolyodott. Az azt�n j� m�ka lehetett, gondolta, k�r, hogy nem akkor �ltem, �s k�r, hogy a hadmesterek unok�i m�r �ppen annyira politikusok, mint nagyatyjuk el�dei voltak. Visszal�pett az erk�lyr�l �s elindult az udvarra. Mor�zuss�g�nak f� oka az volt, hogy sokkal sz�vesebben t�lt�tte volna pihen�ssel azt a f�l napot, amit a felszerel�se csinos�t�s�ra sz�nt, k�l�n�sen, hogy embereivel csak k�t napja rendelt�k vissza a hat�rvid�kr�l, ami m�sf�l nap kimer�t� v�gt�t jelentett. Persze sz�p dolog az elismer�s, meg a m�zes-m�zos szavak, hogy egyed�l az � egys�ge lehet k�pes erre a vesz�lyes, �s k�nyes feladatra, meg a t�bbi, de Veralint ez cseppet sem hatotta meg, mikor vigy�zzba kellett v�gnia mag�t elg�mberedett h�ttal �s sajg� �leppel H�za hadmestere el�tt. Azt�n a tan�cs el�tt. Azt pedig felett�bb ut�lta, mikor mindezt a katon�ival is v�gig kellett csin�lnia. Azt ugyan az els� perct�l kezdve tudta, hogy nem egy k�thetes barlangtavi kimen�re akarj�k k�ldeni, de az�rt erre nem sz�m�tott. – Ap�mnak volt igaza – morogta, miel�tt az udvarra l�pett volna. – J� munk�val csak egyet �rhetsz el: t�bb munk�t! – Uram! – �llt meg mellette tisztelegve a Peng�k szakaszparancsnoka, amint kil�pett az ajt�n. – Indul�sra k�szen �llunk! – Akkor indulunk is – mondta Veralin. – Nem v�rakoztathatjuk meg a k�vetet, hogy a fene essen bele! A szakaszparancsnok elnyomott egy vigyort �s m�r sarkon is fordult, hogy felsorakoztassa az embereit. Mire a kapit�ny a lov�hoz �rt, m�r minden katona a saj�t �llata mellett �llt, �s v�rta a parancsot. – Nyeregbe! – ki�ltotta Veralin. – Indul�s! A Felder�t�k �ltal�ban szedett-vedett n�ps�g voltak, ahov� a legkezelhetetlenebbeket k�ldt�k a parancsnokaik. Veralin azonban tudta, hogy a fegyelem gyakran az �let �s hal�l k�zti v�laszt�s eszk�z�v� v�lhat. K�m�letlen�l betartatta a szab�lyokat, amelyeket j�nak l�tott. Hogy ezek nem minden esetben egyeztek a hadmesterek �ltal meghat�rozott el��r�sokkal, a legkev�sb� sem �rdekelte. �nt�rv�ny�, �nfej� t�rpe volt vil�g �let�ben, s �ppen ezek a tulajdons�gok vitt�k a Felder�t�kh�z tizen�t �ve. Az embereit szem�lyesen v�logatta, �s addig alak�totta �ket, m�g olyanok nem lettek, mint az edzett ac�l. Rugalmas, t�rhetetlen, hal�los. �s valamennyi�kre az �let�t b�zta volna, ha kell, ahogy azok is r�. A csapat egy emberk�nt mozdult, �s t�k�letes sorokban lovagoltak ki a kasz�rnya kapuj�n. Ak�rha d�szszeml�n lettek volna. A hat szakasz f�l m�rf�ld ut�n �rte el az �s�k ter�t, a F�kapuhoz vezet� �t kiindul�pontj�t. Itt v�rt r�juk a hint�, amibe hamarosan – legal�bbis Veralin forr�n rem�lte, hogy hamarosan – besz�ll a k�vet �s vezet�je. Alig foglalta el csapat�val a hint� k�r�l a hely�t, a Tan�cstorony roppant k�kapuja felt�rult, �s az �t Nagy H�z fej�nek f�lk�r�b�l kil�pett a t�rre a k�vet. Veralinnak kis h�j�n siker�l kibuknia a kengyelb�l lesz�ll�s k�zben, ugyanis a k�vet ember volt. Nem mintha �tb�ny�ban szokatlan lett volna egy ember megpillant�sa, volt bel�l�k, meg a t�bbi gy�lev�sz n�ps�gb�l is b�ven, de hogy a H�zak egy embert v�lasszanak k�vetnek! Egyre t�bb volt a meglepet�sekb�l, �s ez nagyon nem volt �ny�re Veralinnak. Az ember les�t�lt a hint�hoz. F�l�ton csatlakozott hozz� egy alacsony, v�kony t�rpe, aki m�g apr�bbnak l�tszott, mert olyan g�rnyedten j�rt, mintha folyton meghajolna valaki el�tt. A H�zak vezet�i n�m�n n�zt�k, ahogy a k�t alak besz�ll a hint�ba. Veralin ott �llt a hint� mellett, �s egy pillanatra elkapta az ember tekintet�t. Nyugodt, �rdekl�d� szemp�rba n�zett, �s az az egy sz�vdobban�s el�g volt, hogy tudja, ezt a n�t nem ak�rmilyen f�b�l faragt�k. T�bb ezer katon�val n�zett farkasszemet az �vek folyam�n, parancsnokk�nt olvasni tudott a legt�bb tekintetb�l. Ebben a n�ben er�t l�tott. Sz�ks�ge is lesz r�, gondolta, mik�zben becsukta az ajt�t a k�t utas m�g�tt. Tisztelgett a H�zak vezet�i fel�, a lov�hoz l�pett �s intett a csapatnak, hogy indulhatnak. Nyeregbe sz�llt, �s az �lre lovagolt. Hossz� �t v�rt r�juk. Az els� n�h�ny nap esem�nytelen�l telt el. Veralin nem dikt�lt fesz�tett iramot, ezt a munk�t maga az �t v�gezte. �tb�nya valamivel a Vaspajzs-hegys�g gerince al� �p�lt, s ugyancsak neh�z �sv�nyek vezettek �t a t�loldalra. Biztons�gi okokb�l ezeket sosem sz�les�tett�k ki, sz�kek �s kanyarg�sak voltak, hogy jobban lehessen v�deni �ket. Nagyobb csapattal, pl�ne hint�val utazni rajtuk azonban maga volt a r�m�lom. P�r alkalommal a h�taslovakat is be kellett fogni, hogy �tvonszolj�k a neh�zkes bat�rt a k�nyesebb szakaszokon. B�r egy lovas m�sf�l nap alatt k�nyelmesen fel�gethetett volna az Oroszl�n-h�g�ig, Veralinnak n�gy keserves napj�ba telt, m�g megpillanthatta a j�l �rz�tt �tkel� bej�rat�t. Egyetlen dolog�rt volt h�l�s. A hint� utasaival nem akadt gondja, napk�zben ki sem dugt�k az orrukat a hint�b�l, m�g a r�vid meg�ll�k alkalm�val sem. Az ajt�t is csak annyi id�re nyitott�k ki, m�g az �telt �tvett�k. A n� el�sz�r a negyedik napon sz�llt ki a hint�b�l, �s Veralin megd�bbent a v�ltoz�son. Aki besz�llt �tb�ny�ban, az egy �leter�s, fiatal n� volt, aki pedig a vadonban kisz�llt, az egy beesett arc�, karik�s szem� asszony, aki zavaros szemekkel, kicserepesedett sz�jjal l�pkedett bizonytalanul. – J�l vagy, h�lgyem? – k�rdezte a kapit�ny, �s gyanakv� pillant�st vetett a hint�ra. Fogalma sem volt r�la mi folyik itt, �s ez felett�bb zavarta. – Soha jobban – suttogta rekedten a n�. – �s ha nem �n lenn�k itt, akkor alighanem egy hull�val a nyakadban k�ne magyar�zkodnod az �t v�g�n a k�vet helyett. – Mi folyik itt? – Veralin, b�r j� fejjel alacsonyabb volt a n�n�l, el� �llt, �s pillanatig sem volt k�ts�ges, kin�l van az el�ny. A n� megtorpant, egy pillanatra lehunyta a szem�t, s amikor kinyitotta, ugyanaz az er� villant a halv�nyz�ld szemp�rban, mint indul�skor. – Neked azt�n nem sok mindent mondtak el, igaz, kapit�ny? – a suttog�s halv�ny der�t sugallt, a n� pedig k�r�ln�zett, �s lassan le�lt a k�zeli szikl�ra. M�lyet s�hajtott, �s megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n halkan folytatta. – A tud�s hatalom, a te kezedben pedig most nincs semmi, csak a parancs, ami mell�nk rendelt Veralin kapit�ny. – Az el�ny n�lad, h�lgyem – b�lintott a kapit�ny. – �n m�g a nevedet sem tudom. – Vrani – mondta a n�. – �s nem hinn�m, hogy hallott�l volna r�lam, pedig a magam idej�ben el�g h�res voltam. – A magad idej�ben? – k�rdezett vissza a m�sik. – H�t igen. Annak bizony m�r van vagy h�romsz�z esztendeje – a n� elmosolyodott, b�r tal�l�bb volna a vigyorgott kifejez�s, gondolta Veralin. Igen, �lvezi, hogy titokzatoskodhat, hogy t�bbet tud n�lam. Ki ez a n�? – J�l tartod magad h�lgyem – b�lintott a t�rpe kim�rten. – Egy nappal sem mondan�lak t�bbnek… sz�zharmincn�l. A n� felnevetett. Magasan, telt hangon, h�travetett fejjel. – Kapit�ny – mondta azt�n. – enn�l igaz�n t�bbet v�rtam. Csak nem kisz�m�that� lett�l? – Nem h�tr�ny, ha az ellenf�l ezt hiszi – morogta Veralin, azt�n megunta a sz�p�rbajt. – Nos, visszam�sz a hint�dba, hogy holnapra �gy n�zz ki, mint aki val�ban h�romsz�z �ves, vagy elmondod nekem, mi a fene t�rt�nik itt? – A tud�s nemcsak hatalom, hanem �rt�k is, kapit�ny – a n� elkomolyodott, �s Veralin figyelm�t nem ker�lte el, hogy �sszerezzent, mikor a hint�t eml�tette. – �s az �rt�ket id�nk�nt m�sok is akarj�k. Lehet, hogy nagyobb vesz�lyben leszel, ha elmondom neked az igazs�got, mint akkor, ha csak engedelmeskedsz egy parancsnak. – Azt mondod, ismersz engem, h�lgyem – v�laszolt a kapit�ny n�mi csend ut�n. – D�ntsd el magad, mit feleln�k erre a k�rd�sre! – Nem ismerlek kapit�ny – v�laszolt a n� v�ratlan indulattal –, soha nem l�ttalak, m�gis fel tudn�m id�zni minden csat�dat. Nem hallottam r�lad, m�gis tudom, ki volt az ap�d, any�d, testv�red. Soha nem tal�lkoztunk, m�gis tudok r�lad mindent. Mindenkir�l, �s mindenr�l tudok, ami csak t�rt�nt az elm�lt h�rom �vsz�zadban! Vrani a v�g�n m�r szinte kiab�lt. A szeme �sszesz�k�lt, d�h l�ngolt benne… �s f�lelem. – Mit�l tartasz, h�lgyem? – k�rdezte halkan a kapit�ny. A n� tart�sa lassan megv�ltozott. Lehajtotta a fej�t, v�llig �r� haja az arca el� hullott. – Magamt�l – mondta tincsei m�g�l. – �s ett�l nem v�dhetsz meg te sem, kapit�ny. Lassan fel�llt, �s visszaindult a hint� fel�. – Megl�tjuk, h�lgyem – sz�lt ut�na Veralin, de csak pillanatnyi megtorpan�st kapott v�laszul. A n� besz�llt a hint�ba, becsukta az ajt�t, �s a k�vetkez� napokban megint ki sem mozdult onnan. Az Oroszl�n-h�g� ut�n az �t ereszkedni kezdett a V�r�s-sivatag fel�. Itt sem voltak t�l sz�lesek az �sv�nyek, de lefel� az�rt k�nnyebb volt. Veralin visszafogta a csapatot, hogy a katon�knak legyen idej�k kipihenni az elm�lt napok t�rp�tpr�b�l� esem�nyeit. M�g ebben a k�nyelmes temp�ban is el�rt�k a hegyek l�b�t tizenk�t nap alatt. A kilencedik napon Vrani �j ir�nyt szabott, �s hamarosan olyan �sv�nyen haladtak, amit Veralin soha �let�ben nem tal�lt volna meg. Az �lc�z�s szinte t�k�letes volt, �s olyan r�gi, hogy a vadon m�r r�g ben�tte a k�rny�ket, az utols� nyomokat is elt�ntetve. A kapit�ny nem k�rdezte, mikor j�rt utolj�ra erre valaki, el�g volt a tudat, hogy amikor elbontott�k az utols� k�akad�lyt, az egyik szikladarab alatt egy kopony�t tal�ltak; k�zzel lehetett morzsolni a csontj�t. Amikor Veralin megk�rdezte, hogy vissza�ll�ts�k-e az �lc�z�st, a n� csak legyintett, �s visszah�z�dott a hint�ba. Az utols� k�t napot egy majdnem f�gg�leges sziklafalon kanyarg� �ton t�lt�tt�k, ahol annyi hely sem volt, hogy egy szek�r �s a hint� elf�rjen egym�s mellett. Errefel� azonban nem voltak utaz�k. A V�r�s-sivatag nem volt vonz� �ti c�l. Amikor v�gre le�rtek, Verlain meg�rtette, hogy mi�rt is lett sivatagg� ez a t�j. Alig t�volodtak el a hegyekt�l egy napi j�r�f�ldre, mikor lecsapott r�juk a sz�l. A hegyek oldal�n z�dult le, �s b�r hideg volt, sz�raz is, nem hozott mag�val es�t. Felkavarta a port, a katon�k szem�be, ruh�ja al� sz�rta. Veralin gy�l�lte ezt a t�jat, s ezen a n� figyelmeztet� szavai sem v�ltoztattak. – Sz�lj a csapatodnak, kapit�ny, hogy senki se t�volodjon el a hint�t�l messzire! – mondta, amint el�rt�k a sivatag sz�l�t. – Aki let�r az �tr�l, halott. Mindig maradjatok a nyomomban! – Mif�le �t? – horkant fel a kapit�ny, �s sz�les mozdulattal a v�gtelennek tetsz�, egyhang�, v�r�s s�ks�gra mutatott. – Homok alatti, v�z feletti – suttogta a n� �s elmosolyodott. Veralin csak gy�szol�k arc�n l�tott szomor�bb kifejez�st. – Csak k�vessetek. A kapit�ny azt v�rta, hogy ezut�n Vrani vezeti majd a csapatot. De a n� csup�n id�r�l-id�re el�dugta fej�t a hint�b�l, megmondta az ir�nyt, �s elt�nt a f�gg�ny m�g�tt. A csapat pedig kitart�an k�vette az �tmutat�s�t, hogy el�rj�k v�gre Pormeder v�ros�t. (2005-03-11 00:12:01)