F�lhom�ly uralkodott a f�ld m�ly�n l�v� helyis�gben. A leveg�ben furcsa szag terjengett. Az egyetlen f�nyforr�s egy gyertyatart�r�l �rkezett, mely egy vaskos, robosztus t�lgyfaasztalon �llt. Egy hajlott h�t� �regember g�rnyedt a k�l�nb�z� papirosok �s f�li�nsok f�l�. A Beavatott r�gt�n �szrevehetn�, hogy tiltott tanokban kutakodik, de beavatott r�g nem akadt m�r a k�rny�ken, �gy a f�rfi zavartalanul �zhette veszedelmes j�t�k�t. A szomsz�dokt�l se kellett tartania: j�raval�, de mogorva �s visszah�z�d� emberk�nt ismert�k a dr�gak�m�vest, nem kerest�k t�rsas�g�t. Legmer�szebb �lmukban se gondolt�k, hogy pinc�j�nek rejtett zug�ban kutat�sokat folytat egy, m�ra csak nagyap�ik mes�j�b�l ismert tudom�ny ir�ny�ban, mit �gy ismernek: m�gia… A f�rfi eszel�sen vigyorgott. Ruh�zata megvet�sre ingerelne egy val�di m�gust, hisz ki lenne oly botor, hogy filterekkel kivarrt k�penyt, �s cs�csos kalapot viseljen? Koszos k�p�n egym�s ut�n csurogtak le ver�t�k�nek cseppjei, ahogy a sz�veget olvasta. Az ismeretlen nyelv megtanul�s�ra j� k�t �vtizede ment r�, de m�ra biztosan haladt a szavak erdej�ben. Hetek �ta k�sz�lt a mai alkalomra: teremteni akart. T�zet; t�zet k�v�nt l�trehozni az �t k�r�lvev� univerzum energi�ib�l, �s kev�s hi�nyzott megval�s�t�s�hoz. Felemelte a kez�t, csillog� szemeit egy par�zstart�ra szegezte, �s k�nt�lni kezdett… Hib�t k�vetett el. Olyan hib�t, melyet ritk�n k�vetnek el k�tszer… Nem az a m�v�szet, hogy m�gikus hat�st hozzunk l�tre. Az igazi tud�st az takarja, hogy mederbe tartsuk a megid�zett er�ket. Egy mester, egy hozz��rt� felh�vta volna az �kszer�sz figyelm�t erre, de a saj�t kutat�sai sor�n nem tal�lt eff�le utal�sra. Elv�gre a hajdani id�k nagy m�gusai nem �rj�k le a mag�t�l �rtet�d� dolgokat, ahogyan az orvos se tan�csolja a beteg�nek, hogy l�legezzen minden percben. A megid�zett t�z fellobbant a tart�n. N�gy �vtized megfesz�tett munk�ja fek�dt ebben a kis l�ngban, �gy a kont�r t�ncra perd�lt �r�m�ben. Persze nem vette �szre, hogy a t�z nem �llt meg f�l�ton, �s az univerzum megbolydult �ramaihoz igazodva n�veked�snek indult. A f�rfi r�m�lten l�tta, amint az esem�nyek kezdtek kics�szni az ir�ny�t�sa al�l. Felkapott h�t k�t k�nyvet az asztalr�l, majd rohanni kezdett a l�pcs� fel�. P�nikba esve rohant fel a keskeny faalkotm�nyon, mik�zben a h�ta m�g�tt m�r narancss�rg�n izzott a f�ldi pokol. Abban a pillanatban t�pte fel a bej�rati ajt�j�t, amint odalent t�ll�pett a kritikus ponton az energiag�cpont, �s berobbant. Az �kszer�sz z�g� fejjel fek�dt a fal t�v�ben. A robban�s felkapta, �s nekiv�gta a szemk�zti h�z fal�nak, amit�l elvesztette az eszm�let�t. Mikor mag�hoz t�rt, el�sz�r a h�za hi�nya t�nt fel neki. A robban�s megsemmis�tette az �p�letet, �s s�lyosan megrong�lta a k�rnyez� h�zakat is. A felcsap� l�ngokkal szerencs�re hamar megbirk�ztak, de az utc�t s�t�t �rnyak bor�tott�k. Egy r�sz�k lassan, imbolyogva k�zel�tett, �s a t�z f�ny�ben ki lehetett venni benn�k a k�rny�k agg�d� mesterembereit. Szinte mindegyik�k valamilyen hossz� botot, szersz�mot tartott a kez�ben, �s lassan k�rbevett�k a sebes�lt f�rfit. De miel�tt az magyar�zkodni kezdhetett volna, a botok felemelkedtek, majd gyors egym�sut�nban les�jtottak...